Egy Duci Juci milyen alapon mer bárkit is kioktatni kövérségről, fogyókúráról?

Talán azon az alapon, hogy nem volt ám mindig Duci Juci, valamikor régen egészen csinos, alig dundi rubensi szépségnek tartották, és sajnos azóta már megjárta a női szumó-súlycsoport "bálna-kategóriáját" is. Az első leadott 10 kg (a második leadott 10 kg-hoz vezető úton járva) talán már ad néminemű kevéske jogalapot arra, hogy legalább beszéljek róla. J

Annyit már elárultam, hogy egy táplálékkiegészítő család lelkes híve (és fogyasztója) vagyok. Sőt, nem csak én, de az egész családom. S természetesen kutya kötelességemnek éreztem, hogy súlycsökkentő programjukat is kipróbáljam (mind az éhségcsökkentő-zsírégető tablettát, mind a diétás italport).

Ha valakiről megmintázhatnák a helytelenül táplálkozó önsorsrontó mintaszobrát, bátran modellt állhatnék. Amikor elkezdtem egészségvédelemmel foglalkozni, és szembesültem a rengeteg betegséggel és károsodással, amit a helytelen táplálkozás és elhízás okozhat, éreztem valamiféle belső késztetést arra, hogy bármennyire is szeretek enni, valamit tennem kell magam ellen, a magam érdekében.

Elsőként kitaláltam, hogy a makrobiotikus táplálkozás felé fordulva javíthatnék a legtöbbet a helyzeten. Saját termesztésű bio-zöldségekkel és szintén vegyszermentes, permetezést soha nem kapott gyümölcsökkel láttam el a családomat. (Jó strapás volt ez az egész, nem beszélve a kukacosodási kockázatról.)

Elkezdtem a bolti (ízfokozókat, mesterséges színezékeket és adalékokat tartalmazó) kenyér helyett saját sütésű, teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből készült sokmagos kenyeret sütni, először manufaktúrális módszerekkel, majd férjem ajándékaként gépesítve. Sokmagos kenyér, leheletnyi margarinnal vagy sajttal vagy pici gépsonkával, sok-sok paprikával, paradicsommal, retekkel, újhagymával, kígyóuborkával. Nagyon élveztem az új életmódot, elszántságom oly határtalan volt, hogy még az eszelős sózási mániámról is elkezdtem leszokni, s egy-két hét múlva már teljesen sótlanul ettem ezeket a zöldségeket.

Ekkor még mindig problémát jelentett az a rossz szokásom, hogy délután 4 óráig szinte semmit nem ettem. Ez egyrészt magában rejtette a váratlan nassolási rohamokat, másrészt garantálta, hogy délután 4-kor viszont akár az egész vekni kenyeret is fel tudtam volna falni, olyan éhes lettem.

Végül beállt a számomra ideális étkezés: reggelire és ebédre ittam egy-egy pohár diétás szója alapú tejitalt, amitől egyáltalán nem voltam éhes és soha nem esett le a vércukorszintem sem, tehát délutánonként elmaradt a farkaséhség. S ha csak kicsit éhes az ember, akkor egy korai vacsoránál tud mértéktartó lenni. Az első két hét hirtelen 4 kilós fogyása után a fogyás üteme megtorpant, majd lelassult, és azóta is folyamatosan heti fél kilós ütemben fogyok. Lassú, de legalább nem lesz egy számmal nagyobb a bőröm a testemnél, mire a végére érek. Ez a mértékű fogyás talán még követhető. Azt mondtam, hogy ha az elején lefogytam 4 kg-t, és utána egy év alatt lefogyok 26-ot, akkor visszanyerem a versenysúlyomat.

Számomra azért követhető ez az életforma, mert nem jelent önmegtartóztatást. Ettem alatta bablevest palacsintával, jégkrémet és franciakrémest. Persze azért nagyobb számban diétás sült csirkemellet zöldsalátával vagy párolt brokkolival, esetleg vegyes zöldségkörettel. De mivel nem fogyókúrázok, így nincs meg bennem a szenvedés érzése, könnyen és jószívvel tudom kitartóan folytatni.

Időközben azt is megtanultam, hogy az eddigi 6-800 kcal szigorú diéták miért voltak eleve kudarcra ítélve: mert testünket nem lehet becsapni. Legfontosabb ősi ösztönünk a túlélés, tehát ha nagyon kevés az energia-bevitel, akkor 7-10 nap után a szervezet csökkenti az alapanyagcseréjét. Ráadásul a szervezetben a meglévő hiányállapotok fokozódnak, ami a közérzet romlásához vezet. S amint elbukja valaki a fogyókúrát, még ha utána kevesebbet is eszik az ember lánya a korábbinál, mégis lesz különbség az alapanyagcsere és a felvett többletenergia között, amit a kiéheztetett szervezet rögtön zsírban eltárol. Kész csapda! L

De ha az ember egy 130 kcal értékű diétás shake-ből megiszik egyet reggelire, egyet ebédre, az még csak 260 kcal, ráadásul mindenféle vitamint, ásványi anyagot, nyomelemet magunkhoz veszünk, hogy ne alakuljon ki hiányállapot. Tele leszünk energiával, vitalitással, egy tízóraira elrágcsált almával az egyenlegünk még mindig csak 300 kcal körül jár, tehát a 3. étkezésre (szerencsés esetben ez persze az ebéd, csak én vagyok ilyen gyenge jellem, hogy muszáj egy korai vacsoraként időzítenem) nyugodtan megehet az ember 500, vagy akár 700 kcal-át is, garantáltan fogyni fog. Lassan, de fogyni! Ne felejtkezzünk meg a napi 2-3 liter ásványvízről (vagy méregtelenítő teáról), mert víz nélkül nincs zsírégetés, nincs méregtelenítés! Elszántabbak még egy kis duci tréninggel is fokozhatják a hatást, s az eredmény garantáltan nem marad el! J

Hozzá a kozmetikust pótló arctisztító-bőrápoló készlettel fiatalítottam arcbőrömet.
Még egy új divatos, fiatalos frizura, és megvan az újjászületés! B